Álom II Paroles

Egy szörnyû házban jártam,
Elégtek mind a fényben,
Füst lettem én is a tájban.

Féltem tõle, s most mégis
A föld alatt reszket a hamvam,
Ott vagy, és ott vagyok én is,
A földben, egy széndarabban.

Ezerszer elégek, örökké álmodok.
Szörnyû a kép, egy megfestett átok.

Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyû, riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.

Hamu a testem és füst a lelkem,
Halotti szél-ének szárnyán lebben.
Meghaltam, nem lesz több álom, Nem nézem még egyszer végig,
Hogy én halok meg utoljára, az az én átkom